Ideas - G-Portál

[írta: Tibcsy]

Sziasztok!

…Hát igazából nem is tudom, hol kezdjem. Az igazság az, hogy Anett megkeresett engem egy pár hete, hogy mit szólnék hozzá, ha megírnám a tavalyi Dalriada turné történetünket a zenekar szemszögéből nézve. Először eltöprengtem rajta egy picit és vissza is írtam neki. ’’Anett nem biztos, hogy ez menni fog, mivel már elég régen történt” Aztán továbbgondolva a dolgot beugrott egy ötlet. Mi lenne, ha egy kis mesét írnék rólunk! Ami maga az ’’IDEAS’’ :) Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez nem egy kimondott Dalriada turné története lesz ez. Remélem, azért tetszeni fog nektek! Jó szórakozást hozzá!

Először is talán azzal kezdeném, hogy a zenekar történetében ez volt az első úgymond igazi turné, jó sok állomással, profi hangosítással és persze nem utolsó sorban nagyon jó hangulatú fergeteges bulikkal. Pedig a banda nem tegnap alakult! Köszönjük nektek, mert itt ti voltatok a főszereplők!

Van ’’nekünk’’ egy kis KIA furgonunk, ami igazából az Anita kis családjáé, csak mi is előszeretettel használjuk, ha szükségünk és persze lehetőségünk van rá. Valahogy sikerült is elneveznünk már rögtön az elején, ahogy először beleülhettünk. Azt már nem tudom hogyan jött, talán a Csiki vagy a Szaki száját hagyhatta el egy mondat, amiben benne volt az a szó, amit tulajdonképpen az autóról jegyzett meg és ez nem volt más, mint a ’’Büszke’’. Ezek után büszke lett a neve.JIllik is rá a név, mert olyan gyors, mint egy táltos és eddig még mindenhova elvitt bennünket és soha nem hagyott ott egy városban és útszélen sem szerencsére. Általában a koncertekre úgy megyünk, hogy mivel Anita Gödöllői, ha nyugatra játszunk, ő jön erre Tatabánya felé a járgánnyal, itt bepakolunk, aztán irány az úti cél. A nehezebb feladat az, amikor a Szaki Fordjával kell mennünk keletnek úgy, hogy nagyjából a cucc is (gitárok, erősítőfejek, dobalapok) és mi is feljussunk legalább Pestig, de inkább Gödöllőig. Az is előfordul, hogy Anita lejön a koncert előtti hétvégén, próbálunk egyet és elviszi az erősítőket és a dobot. Szerencsére valahogyan mindig megoldjuk. :) Én mindig kényelmesen utazom, mert lássuk be, annak a legkönnyebb pofázni, aki a hátsó ülésen foglalja csak a helyet. :) Azért Anitát és a Szakit nagyon sajnálom sokszor, mert ők a sofőrök és nagyon sokat elbírnak. Lefelé még hagyján, de visszafelé elviselni hátulról a buta fárasztó és fáradt pofázást, amikor már sem eleje sem pedig vége nincs egy mondatnak és röhögő görcsbe fullad minden egyszerű párbeszéd is utána pedig pillanatról pillanatra azt hallgatni, hogy a hátsó sor milyen kellemesen és hangosan húzza a lóbőrt, még ők hazaszállítják a seggünket ez csakis irigylésre méltó lehet. Na ezért nem lesz nekem soha jogosítványom. :)

Igazából egy-két kellemes élményről számolnék be nektek a turnéval kapcsolatban. 16 állomáson vettünk részt. Kezdődött Szombathellyel ahol a művelődési házban játszottunk. Másnap irány Keszthely 512 klub, ami, ha nincs, akkor most talán Anett és Gabesz sincsen velünk, mint rajongók, akik a mai napig nagyon sokat segítenek és promotálják a zenekart, ahogy tőlük telik. Szerencsére elég sok és új arcot ismerhettünk meg a koncerteken és reméljük, újra találkozhatunk majd veletek! Másnap jött Kiskunfélegyháza ahova Gödöllőről a Szaki vezetett. Az M3-ason mentünk és olyan furcsát éreztünk, mintha az ellenkező irányban indultunk volna el. Hát jól éreztük. Valóban visszafelé mentünk. :) Azt azért hozzá kell tenni, hogy sötét is volt és talán még az eső is esett. Még jó, hogy egy olyan 3 km után kapcsoltunk és vissza tudtunk fordulni a helyes útra. Kiskunfélegyházán még szendvicseket, ásványvizet, üdítőket és persze sört is kaptunk, amit persze hamar fel is éltünk. Nem volt nehéz WHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍíííííííííííííí!!!! Másnap jött Felvidék, Érsekújvár. Itt is egy nagyszerű bulit adtunk. Köszönjük Felvidék! Ugyan a ráadás Nightwish Nemo kicsit megcsúszott takk ügyileg. Már nem tudom mi volt pontosan a probléma, de ez az élő zene varázsa. A ’’nagyok’’ is hibáznak néha, akkor talán nekünk is belefér. :) Kicsit mókásan ugyan, de azért lenyomtuk a dalt, ha már belekezdtünk. Aki ott volt, az talán emlékszik rá, ha pedig nem emlékszik annál jobb. :) A rá Következő héten, pénteken, hazai pályán léptünk fel Tatabányán és másnap ismét utazás Dunaújvárosba. Azt el is felejtettem eddig leírni, hogy a Gyöngyvér zenekar is részt vett ebben az utazó cirkuszban, itt az ő városukban játszhattunk. Aztán jött Szekszárd, ahol Mad barátunkat ismerhettük meg, aki a mai napig szinte minden fellépésünkre eljön, ahova csak tud, és az ideje engedi. És persze ő a felelős az Ideas fórumért is, ahova látogassatok csak nyugodtan, még bőven van fent hely. :) Tessék regisztrálódni! Ezek után a Gyöngyvér zenekartól már csak annyi hír jött, hogy sajnos nem tudják folytatni velünk a közös turnézást, mert a banda feloszlik. Én azt mondom, hogy kár értük, mert egészen jól kiépítették a rajongótáborukat és sokan szerették is őket. Lehettek volna a hazai darkrock szintér zászlóvivői! Következett Debrecen és Miskolc, ahol talán a legtöbb embernek játszhattunk. Miskolcon szegény Csiki nem kábellel kezdett el zenélni, hanem kipróbált egy adóvevőt. Ezzel csak az volt a baj, hogy hol szólt, hol nem. Valószínűleg valami érintkezési gond lehetett. Ezek után vissza is állt a kábeles megoldásra. Azt hiszem pont a Főnixet kezdtük játszani és nem figyeltünk egymásra. Így az elején a basszusjáték kimaradt, mivel a Csiki hangolt éppen. Aztán azt hiszem a gitárpántja is megadta magát valamikor koncert közben. Ez nem az ő napja volt. Szegény :) Azért a koncerteket itt is nagyon élveztük! Az élő zene varázsa ismét megmutatkozott. Aztán a következő hétvége mindent vitt hangulatilag. Szegeden játszottunk és úgy készültünk, hogy itt aztán nagy buli lesz, mert már Dunaújvárosban beszélgettünk Tadeus-szal, hogy itt végre együtt lesz mind a három banda, haza meg nem megyünk, mert másnap irány Zenta, (ami sajnos elmaradt) ezért csaphatnánk egy igazi görbe bulit. Sajnos több minden is közbe jött. Először is ugye a Gyöngyvér feloszlott időközben, Szakinak a hüvelykujja hajlott hátra egy szerencsétlen esés következtében a hét elején, így nem is jött velünk, útközben pedig Andrisék is hívtak, hogy Laura lázas és valószínűleg haza is mennek a koncert után. Mindegy, mondtuk magunknak és, ha már így rákészültünk, akkor mi megtartjuk helyettük is a bulit Szegeden. A Csiki hozott magával jó kis hazai házi körtepálinkát, ami már az út közben megcsappant elég szépen. Amikor odaértünk Zuzu fogadott minket, a jelenlegi billentyűsünk, aki akkor még csak egy Ideas rajongó és haver volt. Ott is voltunk elszállásolva nála. Lejátszottuk a bulit úgy, ahogyan dobgéppel játszani lehetett. Nagyon élettelen volt. Ezt annyira talán nem élveztük. Az utána következő pár óra viszont kárpótolt mindenért. Zuzu elvitt minket valami kis kocsmába, ahol aztán mindannyian adtunk az élvezetnek. Azért, azt tudni kell rólunk, hogy nem vagyunk az a nagyon ivós csapat, kivéve talán a Csikit, meg már a Zuzut is. :) Itt viszont mindannyian ittunk, ami csak jött. Még az Anitának is sikerült innia egy kicsit(annál többet :)). Amikor aztán hazaértünk a Zuzuhoz nem kellet altatni senkit sem. De aztán másnap jött az áldás, úgy ahogyan annak lennie kell. Mindenki szétcsúszva amennyire csak lehetett. Képzeljetek el engem pizsamában, ez már ugye alapjaiban vicces és nagyon szar állapotban. Van egy rossz, vagy talán jó szokásom. Amikor másnapos vagyok, reggel mindig megiszom egy pohár vizet, mert ugye az alkohol okozta kiszáradás miatt ez jól szokott esni. Most is megittam, de most nem esett olyan jól, mint szokott. Közben pont telefonáltam, hívtam a kedves kis feleségemet. Akkor még nem éreztem, csak amikor már felvette a telefont, hogy hányni fogok. Beszéltem, nagyot nyeltem, aztán újra beszéltem még nagyobbat nyeltem és aztán újra, ezután telefon eltartva tőlem és boaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Szegény párom csak ennyit mondott: ’’ Te hánysz ???????? Akkor mi a f*****nak telefonálsz,ha hánysz???’’ Utána pity pity pity pity pity ….. (telefon letéve részéről). Ezek után egy darabig nem vette fel, hiába is hívtam, csak egy olyan 3 órára rá. Akkor már csak nevetett. Hát ilyen megértő az én kis feleségem. Tudnék még magamról egy-két hasonló sztorit írni, de ez most nem rólam szól. A lényeg az, hogy Anita is csak annyit mondott, hogy délután indulunk haza, mert, ha most elkapja a rendőr, akkor többet nem vezet az biztos, legalábbis nem jogsival. Így este 8 óra körül értünk csak haza Tatabányára. Jött Gödöllő, ahol a Watch my dying is csatlakozott hozzánk fellépőként. Itt is meglepően sokan voltunk. Itt határoztam el, hogy újra megnövesztem a hajam, amiből onnan fogva nem is vágattam semmit a mai napig sem. Hiába. 30 felett újra megőrül az ember. :) A Székesfehérvári Fezen klubbot is megjártuk december elején, ami egy nagyon igényes országos klub. Nagyszerű hangosítás, nagyszerű színpad. Ilyen helyeken élvezet játszani! Év vége előtt még volt egy Pécsi buli, ami azért maradt szerintem mindegyikőnk számára emlékezetes, mert túléltük. Mi sem tudtuk mire vállalkozunk, amikor elindultunk. A hó szakadt azon a délutánon és rengeteg baleset volt az utakon. Nem Büszkével mentünk, mert nem volt rajta téli gumi, hanem egy Ssangyong terepjáróval. Egy kicsit szűkösen ugyan, de 6 és fél óra alatt azért csak leértünk átlag 40 km/h sebességgel. Ezért is köszönet Anitának és Szakinak, hogy életben tartottak minket, meg persze saját magukat is vezetés közben. :) Megérte, jó buli volt! Sokan mondták, hogy maradtunk volna inkább itthon és, hogy állatok vagyunk, hogy lementünk, de szerintem csak nem akartuk kihagyni ezt a koncertet, ill. lehetőséget sem és amint említettem, mi sem tudtuk, hogy ennyire komoly lesz a dolog. Viszont, ha már elindultunk nem volt visszaút. Még két koncert, Zenta és Győr után, amik szintén nagyon jól sikerült bulik voltak következett a Budapesti Turnézáró a diesel klubban. Itt még csatlakozott hozzánk a Tűzmadár és a Nightquest zenekar is. A Hazám, hazám Bánk Bán feldolgozásunkra klip is készült, ami nekünk is nagy meglepetés volt, mert nem tudtunk róla. Így utólag is köszönjük szépen a Metal Hammernek, hogy elkészítette nekünk ezt a videót és persze köszönjük a Dalriada zenekarnak is ezt a nagyszerű koncert sorozatot. Reméljük még lesz lehetőségünk együtt játszani a jövőben is.

Végezetül csak annyit szeretnék még hozzátenni az írottakhoz.

Mi mindannyian nagyon régóta zenélünk! Majdnem mindegyikünknek házastársa és gyermeke is van. Mindezek mellet is csináljuk! Az ember inkább a pihenésből veszi el az időt, de a zene az kell! Sokan elbuktak már és sokan bele is fáradtak ebbe az egész útkeresésbe itt Magyarországon. Én ezt soha nem értettem. Nagyon nehéz fennmaradni az underground közegben ez igaz és minden áron járni az ösvényt, amin csak azt érzed, olyan, mintha körbe-körbe mennél és soha nem jutsz ki belőle egy szélesebb egyenes útra, ahol már talán látod a célt is, amiért küzdesz, és érzed, könnyebben lélegzel. Én mégis azt mondanám, hogy akkor, ha sikerült boldoggá tenned egy pár embert azzal, amit csinálsz és te magad sem a hétköznapi szürke életre, vagy az állandó mókuskerékre vágysz, akkor már megérte csinálni és főleg folytatni! Zenélni jó, zenélni öröm akkor is, ha a kenyeredet nem ebből keresed! Esetleg, ha csak ezért akarsz ’’sztár’’ lenni jobb, ha bele sem fogsz, mert csak folyamatos csalódás fog érni! Bár ne így legyen!